Címlap Szolnok

A szolnoki vár története

Tartalomjegyzék
A szolnoki vár története
2. oldal
Minden oldal

A mai Szolnok települési magját az ispáni vár és az attól nyugatra elterülő belváros jelzi. Kiváló települési adottságait számos tényezőnek köszönheti. Szárazföldi és vízi utak találkozásánál olyan magaslat, amely a legmagasabb árvizektől is védett, egyben kiváló átkelőhely, s jelentőségét fokozza, hogy a Buda és Erdély közti legrövidebb út vonalába esik. Az átkelőhely és a révjövedelem védelmét a földvár biztosította.
A történeti szakirodalom által is hitelesnek ismert legrégebbi írásos anyag az 1075-ös keltezésű adománylevél, amiben I. Géza király – a Garam folyó mellett – monostort alapítván, annak javára adományokat tett az ország különböző részein fekvő királyi birtokokból, így a Tisza mentén is. A fenti oklevél, amely Szolnokot városként (civitas) emlegeti és a környék településeit, vizeit is megnevezi, nem városprivilégium, nem városalapító oklevél (mint sokszor – tévesen – emlegették), hanem a városra is vonatkozó – ma is meglévő – legrégebbi írásos emlék. Az adománylevél latin nyelvű, amelyet II. Endre 1217-es átírásában őriz az Esztergomi káptalani magánlevéltár.
Mivel az 1075-ös irat már városként emlegeti Szolnokot, joggal feltételezhető a település jóval korábbi kialakulása. Ezt támasztja alá az Arvisura a hun és a magyar törzsszövetség rovásírásos krónikájában Szolnokról megtalálható bejegyzése. Ezek szerint Vászoly fia, Levente összeállítást készített a magyarság kialakulásáról, amelyből kiderül, hogy 673-680-ig Szolnok, tárkány fejedelem volt az Avar birodalomban és mint ilyen, várost alapított.
A Szolnok várának felszentelési ünnepe 673. szeptember 12-én volt.
Ezen az ünnepen részt vett az akkor ismert törzsszövetség vezérkara. A Hunyor leszármazott Kürt fejedelem utóda Bat-Baján első fejedelem, Bars avar törzsszövetségi fejedelem, Vaska avar-bát törzsszövetségi fősámán és Várna bolgár fejedelem is. Szolnok tárkány fejedelem a nagy tudású Haram fősámánnal áldatta meg az új tárkány várat, hogy az örökéletű legyen. A magyarok törzsszövetségéből csak Eszék jött el 200 harcosával. Alpárnak az avar törzsszövetség második fejedelmének az unokája volt Szolnok, aki mindenben követte Alpár parancsát, miszerint Alpár tyumen területére idegeneket soha ne telepítsenek. Ezért a legmagyarabb város Szolnok városa.
Krónikák, okleveles adatok évszázadokon át említik „castrum”-ként Szolnokot, amely a rév- és só jövedelmek miatt kamarai város. De ahogy sok középkori „civitas” nem szerepel a XV. században már a városok közt, úgy Szolnok is többször magánföldesúri kézbe kerülvén, mezőváros ”oppidum” lett s várának jelentősége is elenyészett.
1550-ben Slam Miklós a török elleni vár építésekor írja Nádasdy Tamásnak:
„ ... az erődítésnél azonban nagy nehézséget okoz, hogy nincsenek nyomok vagy jelek, amelyek mutathatnák, hogy ott azelőtt valamilyen erősség állott volna ...”
Ez magyarázat lehet arra, hogy a XI. század eleji ispánsági várról rajzos, térképes ábrázolás vagy részletesebb leírás nem maradt fenn.
Sokkal szerencsésebb a helyzet a XVI. század közepén, a török ellen megépült szolnoki vár térképes, képes ábrázolásai tekintetében. Szolnoknak akkor fontos szerepet szántak. A város központi szerepkörét jól jellemzik azok a források, amelyek a török terjeszkedés Szolnokot elfoglaló szándékára utalva, kérik az országos főkapitányokat, a királyt, hogy akadályozzák meg a törökök tervét. 1550. szeptember 10-én Slam Miklós és Báthori András nagyobb sereggel megszállja Szolnok környékét és nekikezdenek a vár építésének. Mivel követ csak nagy fáradsággal és sok idő alatt lehet elegendő mennyiségben a messzi hegyekből szállítani, palánkvárat emelnek, amelyet minden oldalról víz vesz körül. A megépült belső vár négy sarokbástyával, a következő évben tovább bővült úgy, hogy magát a középkori várost is fallal és vizesárokkal veszik körül, amelyet öt bástyával erősítenek meg, s ez lett a külső vár.