Programjaink

Várkapunyitó
Szigliget
Ma
Várfesztivál
Szigliget
50 nap múlva
Fákylás várlátogatás
Szigliget
64 nap múlva

Keresés

Ki olvas minket

Oldalainkat 23 vendég böngészi
Címlap

Várpalota

Tartalomjegyzék
Várpalota
2. oldal
Minden oldal

www.thuryvar.hu

Az 1960-as évek elején végzett ásatások négy épület maradványait tárták fel a várpalotai vár területén, amelyek padlószintje alacsonyabban volt a jelenleginél és építési stílusjegyeik alapján is jóval korábbiak a várnál. Feltárásra került egy 9 méter széles és több mint 30 méter hosszú palotaépület, a kápolnaszárny, egy emeletes épület, amely a palota lovagtermi szárnya lehetett. A negyedik – kéthelyiséges – épülethez kapcsolódott az a kb. 30 méter magas torony, amely a palota bejáratát védhette. A gótikus világi építészet kevés hazai emléke közé tartozó leletegyüttes értékét a palota falain fennmaradt gótikus falfestmények emelik. Az itt kialakuló településnek is nevet adó, fényűző palota építése a Kont család birtokosságához köthető, akik a 14. században ezen a helyen – Bátorkő várának közelében – egy, a rangjukhoz méltó, és a várnál kényelmesebb otthont emeltek. Ennek a palotának az épületeit is felhasználva emeltette a várat a 15. század közepén az Újlaki család. A Magyarország legjelentősebb főúri családja közé tartozó Újlakiaknak – a várat építtető Újlaki Miklós erdélyi vajda, macsói bán, bosnyák király is volt – jelentős birtokaik voltak az ország más területein is, ennek ellenére Palotát jelentős családi központjuknak tekinthetjük. Újlaki Miklós fia, Lőrinc 1524-ben utód nélkül halt meg – vele kihalt az Újlaki család –, özvegye pedig Móré Lászlóhoz ment feleségül, aki rablólovagként rettegésben tartotta a környéken élőket és az itt átutazókat is. (Ettől kezdődően a Rákóczi-szabadságharcig bezárólag sok nehéz év várt a Palotaiakra.) A birtok jogos örökösének számító Szapolyai János – megelégelve Mórénak a környék lakosságát és az itt átutazókat sanyargató, kirabló életmódját – királyi sereget küldött Palota elfoglalására, melyhez török katonák mellett 50 felvidéki bányászt is rendelt, hogy a várfalakat segítségükkel aláaknázza. A várat kemény küzdelem árán tudták csak elfoglalni a királyi csapatok, és ez a masszív ellenállás a későbbi évtizedekben is jellemző volt az erődítményre. Palota legdicsőségesebb lapjaira kívánkozik az 1559 és 1566 közötti időszak, amikor Thury György volt a vár kapitánya. A környező területeken egyedüliként még magyar kézen lévő vár ellen 8000 emberrel vonult fel a török 1566 júniusában. Az Arszlán budai pasa által vezetett csapatok jelentős kárt tettek a várban, és a maroknyi védősereg már erejének végén járt, amikor a törökök azt hívén, hogy érkezik a magyar király felmentő serege, elvonultak a vár alól. Palota egészen 1593-ig – hét ostromnak is ellenállva – maradt magyar kézen, akkor négynapi, igen heves török támadás után a várvédők kénytelenek voltak feladni az erősséget. Palota végleges felszabadulására 1687-ben került sor, azonban addigra a vár környezetében lévő falvak elnéptelenedtek, elpusztultak a sorozatos harcokban. Palota új birtokosa a Zichy-család lett és a terület gyors fejlődésnek indult, ennek lendületét azonban megtörte a Rákóczi-szabadságharc.